A természet a macskákat minden olyan érzékszervvel felruházta, amely nélkülözhetetlen a sikeres éjszakai vadászathoz.
Bár sok házimacska csak nappal jár egerészni, érzékszervei jóval fejlettebbek az emberénél. Ez különösen érvényes a feltűnő, nagy, sárga, zöld, kék vagy narancsszínű szemükre.
A régi korok emberi nagyon féltek a macska szemének villanásától, mert azt hitték, hogy a sötétben is magabiztosan szaladgáló állatok az ördöggel cimborálnak. A valóságban csupán a természet ügyes megoldásáról van szó – a cica jól lát a félhomályban. A macska szemében az ideghártya mögött egy csillogó réteg, az ún. tapetum lucidum található. Miután a fénysugár eléri az ideghártyát, az alatta lévő fénylő rétegen visszatükröződik, így a sugár még egyszer eljut a fényérzékeny sejtekhez.
A tapetum lucidum által visszavert fényt az állat szeme a fényforrás felé tükrözi vissza, így az éjszakai fényben ezeknek az állatoknak a szeme világít.
A macskaszem legalább hatszor olyan fényérzékeny, mint az ember szeme, ám ha tökéletesen sötét van, ő sem lát semmit.
A felső képen az látható, hogy mit lát az emberi szem, az alsó képekből pedig kiderül, hogy mit láthatnak a macskák a sötétben.
A felső képen az látható, hogy mit lát az emberi szem, az alsó képekből pedig kiderül, hogy mit láthatnak a macskák a sötétben.
Ellentétben más éjszakai állatokkal, a macska napközben is aktív, ezért érzékeny szemét meg kell óvnia a nappali fényözöntől. A pupillák éjjel nagy, kerek ablakként engedik be a legkisebb fénynyalábot is, ám nappal hajszálvékony rést hagyva zárulnak össze a színes szivárványhártyán, vagyis az íriszen.
A szemhéj alatt egy másik, vékony, szürke bőrréteg, a pislogó hártya található, amely a portól és a szennyeződéstől védi a szemgolyót, és segíti a könnyek egyenletes elosztását. Normális körülmények között apislogóhártya csak akkor látható, ha az állat nagyon fáradt vagy beteg.
A huszadik század első felében azt hitték, hogy a macskák színvakok. A vizsgálati módszerek fejlődése során azonban kiderült, hogy nemcsak a legfinomabb árnyalatokat tudják megkülönböztetni egymástól, de szinte minden színt látnak. Ám a macskák számára a színek nem játszanak olyan nagy szerepet, mint a mi életünkben. Ezen nincs is mit csodálkozni, hiszen a zsákmányukként szolgáló állatfajok általában egyszínűek, és beleolvadnak környezetükbe. A vadászat ideján a félhomályban a színeknek amúgy sincs nagy jelentőségük.
